Előre mondom, hogy a magam módján bunkó vagyok, és semmiben se különb, mint történetem főhőse, csak talán az arcom kisebb. (Cigicsikket eldobom, de szigorúan csak ha nincs a közelben kuka - mentségemre szóljon, mást nem.)

Szóval, ma sétálok a Rákóczi út felé a 2030 Kulturális Fővárosában, aztán odaérek a kicsi járdátlan utcára, battyogok szépen tovább. A mellém sorakozó autók közül aztán az egyik SUV ablaka lenyílik, matriarcha elegáns csuklómozdulattal kihajint egy helyben épszerű pékségtől származó papírzacsit. Nolám, mondom, gondoltam ekkora faszbunkót is régen láttunk mán, papírzacsihoz odasétál, frissen érkző Auditól bocsánatot kér (hogy az út közepén zacskót gyűjt), majd kedves mosollyal odaáll a SUVos család autójához, megvárja, míg széparcú matriarcha ablakot résnyire lenyit, és kikurjant, hogy "mi va'?".

A kérdés olyan megdöbbentő tahóhangsúllyal érkezett, hogy ijedtemben (nem is) elegáns mozdulattal behajintottam az ablakukon a zacsit, majd elnézést kértem, a zavarásért, végül kedvesen felhívtam figyelmüket az elhagyott tárgyra. Végül távoztam.

Tudom, nem egy nagy történet, de basszameg, nációtól függetlenül, hogyapicsába vannak ilyen tapló emberek, akik képesek egyszerűen kibaszarintani a szemetüket az autóból???? Basszameg.

Szóval mától erkölcsösen nem hajítom el a csikkeket. Nekem is szép lecke volt, remélem nekik is.