Pécsett az időjárás szép. Tényleg. Huszonöt fok van, napfény, enyhe nyugati szél, az Expo center tövében pálmafák burjánzanak; tegnap érkezett a hír, hogy egy idős nénit kishíján leütött egy kókuszdió tolvaj a Széchenyi téren, de hála az égnek, a helyi banánárus megakadályozta a gaztettet.

És ebbe az idilli képbe rondít bele ez a csudinapfényes Írás: igazi medinai körképet festve elénk városunk borzalmas pusztulásáról és szándékos pusztításáról; a rengeteg közpénzen vásárolt banánról, amit a gonosz politikusok szétszórtak a belvárosban, hogy az ártalmatlan kisnyugdíjasok jól hanyattvágják magukat, meg minden. Persze arról nem esik szó az Írásban, hogy miképp is pucolhatnánk fel a gonosz banánaknákat - nem, az túl civilizált téma lenne. Inkább alkalmazkodunk az igazi magyar virtushoz, és jól kiosztjuk részeges dühünkben a banánokat beszerző politikusokat, és elmondjuk, hogy a Toller így, a Ferenc úgy, a szerencsétlen Tasnádi meg amúgy. Mert ehhez nem kell ész, nem kell intelligencia, mi több, pontosan teljesítjük azokat az elvárásokat, amiket egyes reakciós (juj?) elemek politikusaink gaz törekvéseivel azonosítanak.

A könnyebb érthetőség kedvéért álljon itt: minden magyar politikus arra törekszik, hogy a népből kiírtsa a gondolkodókat, droidokat hozzon létre, stb. Ugyebár. A gondolkodó ember veszélyes. Legalább annyira, mint a félresikerült droid, aki önnön szellemi szétesésétől rémülten a levegőbe böffent egy hasonlóan nagyívű Írást, ahol felmondja az előre betáplált mantrát a gonosz "baloldaliakról", meg korrupcióról, meg izé. Közben persze beteljesíti a gonosz politikusi ambíciókat, miszerint a fenálló problémákra nem keres megoldást, csupán újabb megosztó légbuborékokat ereget a levegőbe, így a nagybetűs Nép még több erőforrása fordítódik saját maga legyilkolására; kedvenc politikusaink meg békésen üldögélnek tovább. A helyükön. Mert nincs miért aggódniuk, minden a Terv szerint halad.

De vajon mi leledz a Terven, és az Íráson túl? Tényleg döglött lenne a város, vagy ez csak amolyan színpadi díszlet a Nép kizsigereléséhez?

A magam részéről szeretem Pécset, ahogy van. Nem, nem a közéletét, hanem azt a szabályozatlan, láthatatlan rétegét, amit tényleg gondolkodó emberek alkotnak, akik élnek a lehetőségekkel, akik kihozzák a legtöbbet a lakótelepek szürkéjéből, akik biciklire szállnak a szar tömegközlekedés helyett. Szeretem ezt a réteget, mert túlteszi magát az évtizedek alatt összegyűlt vélt sérelmeken, megemészti, hogy az építészet meghaladta a huszadik század elejének normáit, lehetőséget keres a kihasználatlan terek betöltésére, nem pedig hosszan siránkozik a tér kihasználatlansága miatt, valamilyen ócska politikai kisestélyit rángatva mondanivalójára.

Mindenféle személyeskedés nélkül, kedves Paranoid Android: get a life. Mert ez, amit a web2.0 éterébe böfiztél édes kevés ahhoz, hogy elhiggyem, bárminemű értelem is szorult a buksidba. Mert szüleményeddel nem mutatsz messzebre, mint földesuraink birtokainak határa; nem teszel semmit azért, hogy ami üres, telivé váljon, aminek nincs helye a városban az elkotródjon.

Pécs: 25 fok, napfény, enyhe nyugati szél. Mint minden trópusi banánköztársaságban.