A szilveszter (kisbetűvel), ahogy a karácsony is (kisbetűvel) jellegtelenül telt a maga ünneptelenségében. Hajcihő, hiszti - ennyivel több ez a két nap a többinél. De, mégis csak új év van. Tradícionálisan, fogadalmak nélkül. Kissé kevésbé üresen, mint előtte. Tequilával és vodkával telve. Vizsgákért meg a szokott elmenetelért aggódva. Lektorálatlan, hibáktól hemzsegő könyv fölött görnyedve. Amúgy. Az egyik legmegdöbbentőbb karácsonyi ajándékom egy Vavyan Fable könyv, amin még mindig nem tudok napirendre térni.

Maga az ötlet bizarr, hogy a ponyvairodalom ilyen mélyben terpeszkedő kigúnyolását a kezemben tartsam, de minthogy ajándékról (és beszűkült szellemi kapacitásról) lévén szó, megtettem. Könyörgöm. Valaki mondja a Kedves Írónő szemébe, hogy attól még nem lesz a könyve se ponyva, se "irodalom", hogy oldalanként két "kurvát" és egy "riherongyot" elpukizik, némi szellemeskedés közepette. A könyv idegesítő, jobban bántja a szépérzékemet, mit Elizabeth Wurtzel Prozac országa. Pedig az aztán igazán kiábrándító egy könyv (ha fel tud bosszantani, miközben Ms. Wurtzellel egy padon ülve hallgatom és tapasztalom a történetét).

Kedves Írónő! Mielőtt ismét tollat, vagy billentyűzetet ragadsz, léccilécci beszélgess emberekkel is - nehogy az "übertrendinek" szánt rövidabszurdod "übertrendi" szövege szánnivaló karikatúrája legyen a létező nyelv bármely rétegének. Léccilécci.